A szexuálisan tárgyiasító tapasztalatok és az öntárgyiasítás összefüggései: a szexuális orientáció és a feminista azonosulás szerepe

Abstract

A szexuális tárgyiasítás és az öntárgyiasítás kapcsolatát a szakirodalom jellemzően a Tárgyiasítás Elmélete keretében értelmezi, ugyanakkor a párkapcsolati következményeket vizsgáló kutatások többsége heteroszexuális mintákra épült, ezért továbbra is korlátozott tudás áll rendelkezésre a különböző szexuális orientációjú nők tapasztalatairól. A jelen kutatás azt vizsgálta, hogy a szexuális tárgyiasítás miként függ össze az öntárgyiasítással, ebben milyen szerepet játszik a szexuális orientáció, a feminista azonosulás és az életkor, valamint hogyan kapcsolódnak ezek a folyamatok a párkapcsolati és szexuális elégedettséghez. A keresztmetszeti, online kérdőíves vizsgálatban 442, 18 és 75 év közötti nő vett részt, és az elemzéshez validált pszichológiai mérőeszközök mellett nemparaméteres statisztikai eljárásokat kerültek alkalmazásra. Az eredmények szerint a szexuális tárgyiasítás gyakoribb megtapasztalása az öntárgyiasítás egyes dimenzióinak magasabb szintjével járt együtt, különösen a láthatatlanság, a testfelügyelet és a testszégyen terén; emellett a leszbikus, biszexuális és heteroszexuális nők között nem mutatkozott különbség a szexuális tárgyiasítás gyakoriságában, ugyanakkor a leszbikus nők alacsonyabb testfelügyeletről számoltak be, és a szexuális orientációhoz kapcsolódó szexualizáló tapasztalatok pozitívan kapcsolódtak a tárgyiasítás élményéhez. A liberális feminista attitűdökkel való általános azonosulás nem mutatott érdemi kapcsolatot az öntárgyiasítással, viszont a feminizmus testképvédő szerepével való erősebb egyetértés alacsonyabb testfelügyelettel, kisebb testszégyennel és valamivel kisebb autonómiahiánnyal járt együtt; továbbá az öntárgyiasítás egyes dimenziói alacsonyabb párkapcsolati és szexuális elégedettséggel függtek össze, miközben az életkor előrehaladtával csökkent a szexuális tárgyiasítás, néhány öntárgyiasítási mutató és a szexuális elégedettség szintje. A kutatás jelentősége abban áll, hogy árnyaltabban mutat rá a tárgyiasító tapasztalatok, a testhez való viszony és a kapcsolati jóllét összefüggéseire, és gyakorlati támpontot adhat a prevenciós, tanácsadási és pszichoedukációs beavatkozások számára.