Mindenki, aki eljut ennek a mondatnak a végéig, már volt gyerek. A különbség csak annyi, hogy milyen távolságban van tőle. Ezek a történetek a gyerekről beszélnek a gyereknek, aki mindenkiben benne van. Talán egy-két régi, de értékes emléket felébresztenek, de ha csak jókedvet adnak, hát az se baj. A prózaversek írója félúton van a gyerek és az öregség között. Ő lepődött meg legjobban, amikor kezdtek jönni a történetek és akaratlanul egy mese közepén találta magát. Egy olyan mesében, ami se nem csak jó, se nem csak rossz és csak Tőle függ, hogy nevetsz vagy sírsz rajtuk.