A büntető-jogszolgáltatás szerveinek egyik központi feladata a tényállás megállapítása, a megalapozott felelősségre vonáshoz szükséges tények és körülmények tisztázása. Ebben a megismerési folyamatban fontos helyet foglal el a bizonyítás, amelynek célja bizonyítékok közvetítésével az igazság megállapítása. A bizonyíték-értékelés nem olyan látványos mozzanata a büntetőügynek, mint például az eljárás megindítása, az elkövető kilétének megállapítása, a vádemelés, bírói tárgyalás vagy éppen az ítélethozatal. Büntetőeljárási törvényünk azonban nem hagy kétséget a tekintetben, hogy a bizonyíték-értékelés a bizonyítás fontos eleme. Erre utal, hogy az értékelés szabadságának elvét az eljárási alapelvek között kodifikálta és a bűnügy egyes csomópontjainál kötelezően előírta a bizonyítékok értékeléséről történő számadást. A büntetőügyekben a tényállás megállapításához igénybe vett valamennyi bizonyíték valós vagy valótlan voltáról a jogalkalmazónak az értékelés eredményeként meg kell győződnie. Ez olyan komplex, bonyolult feladat, amelynek megoldásához a bizonyítás jogi szabályai mellett számtalan más tudományos diszciplína ismerete szükséges. Ezek közül már itt is kiemelhetjük a kriminalisztika, a pszichológia és nem utolsósorban a logika terén szerzett jártasság jelentőségét vagy a bűnügyekben előforduló egyes fizikai, kémiai, biológiai, illetve pszichiátriai kérdésekre vonatkozó tájékozottság fontosságát. Nem becsülhető le azonban sem az általános élettapasztalatok, sem a szakmai jártasság szerepe.