A mikroműanyag-szennyezés komoly környezeti és egészségügyi kockázatot jelent az édesvízi ökoszisztémákban. A Tisza különösen érintett a műanyaghulladék felhalmozódásában, főként a hullám- és ártereken. Míg a legtöbb korábbi kutatás a vízben és az üledékben felhalmozódott mikroműanyagokra koncentrált, jelen tanulmány egy őshonos halfaj, a menyhal (Lota lota) segítségével vizsgálta a szennyezőanyagok szervezeten belüli megjelenését. Ennek során 10 felnőtt példányt gyűjtöttünk be a Felső-Tisza magyarországi szakaszáról, majd standard protokoll szerint elemeztük azok 4 különböző szövetét (gyomor-bél traktus, kopoltyúk, izom és máj). Összesen 246 műanyag részecskét találtunk, átlagosan 24,6 db-ot halanként, amely legnagyobb arányban a kopoltyúban és a gyomor-bél traktusban volt jelen. A májban és az izomban kevesebb részecskét tapasztaltunk. A mikroműanyag partikulumok többsége rost típusú volt, jellemzően kék vagy zöld színű, valamint 500 µm-től kisebb méretű. Eredményeink mérsékelt pozitív összefüggést mutatnak a béltraktus tömege és a mikroműanyag-terhelés között. A tanulmány rámutat, hogy a menyhal alkalmas lehet bioindikátorként a mikroműanyag-szennyezés nyomon követésére, és hangsúlyozza a probléma sürgős kezelésének fontosságát.