A második világháborút követően az Európai Gazdasági Közösség létrejötte egy új kezdtet jelentett a háborúban felemésztett országok számára az újjáépítést és a fejlődést előtérbe helyezve. Bár az alapító tagok egymás közötti területi és regionális különbségei nem voltak számottevőek, még is e integráció a fejlődése során elért egy olyan gazdasági és monetáris szintet, amely különböző célkitűzések alapján igyekszik kiküszöbölni a felmerülő regionális problémákat. Ahogyan nőtt a ma már Európai Unióként ismert integráció, és egyre több fejletlen ország csatlakozott, így a regionális problémák fokozódtak. Ma az integrációt alkotó 27 tagállamon belül nagyrész létezik egyfajta régiós felosztás. A régiók országokon belül sem egyforma fejlettségi szintűek, ha európai viszonylatban nézzük, akkor komoly eltéréseket fedezhetünk fel. Míg az egyes dél-német, vagy észak-francia régiók kimagaslóan nagy fejlettségi szintűek, addig más kelet-európai régiók meg sem közelítik a közepesen fejlett régiók szintjét. A régiós rendszer célja, hogy a felmerülő regionális egyenlőtlenségeket csökkentse, kiküszöbölje. De attól, hogy a fejletlenebb régiók több forráshoz jutnak, több a beruházás, a lehetőségük a fejlődésre, attól még a fejlettebb régiók nem fognak stagnálni a kialakult fejlettségi szintjükön.