A családok átmeneti otthonaiban élő gyermekek magatartási problémáinak és anya-gyermek kapcsolatainak vizsgálata az őket ért életesemények vonatkozásában

Abstract

A jelen kutatás célja a családok átmeneti otthonaiban élő gyerekek magatartási gondjainak, valamint az anya–gyermek kapcsolatok minőségének mélyebb megértése és feltérképezése. A dolgozat betekintést nyújt az átmeneti otthonokban élő gyerekek rideg–érzéketlen vonásainak mértékébe, az őket körülvevő környezet (otthon, iskola, barátok, közösségek) sajátosságaiba, illetve abba is, hogy a gyerekek miként reagálnak a megalázásra és egyéb stresszhelyzetekre. A vizsgálat arra is kitér, hogy az érintett gyermekek viselkedéses tendenciáit hogyan értékelik a szülők és a családot ismerő családgondozók, továbbá feltárja a gyermekek érzelemmegértési képességének erősségét vagy gyengeségét. A dolgozatban az ezen változók közötti összefüggések feltárása és értelmezése is megtörténik. Ennek okán 10-15 év közötti, családok átmeneti otthonaiban élő személyeket vizsgáltunk kérdőíves és rajztesztes eszközökkel, kiegészítésként pedig kérdőív készült a szülőkkel és a családgondozókkal is. A családok átmeneti otthonai olyan gyermekvédelmi krízisintervenciós ellátási formák, melyek lehetőséget biztosítanak arra, hogy amennyiben a gyermek számára szükséges életfeltételek átmenetileg nem biztosítottak a család által, az intézményes elhelyezés a szülőkkel együtt történhessen meg. Ebben az esetben a gyermek, szüleivel egy átmeneti otthonba költözik, így továbbra is a rokonokkal marad (Dombrovszky, 2021). Ez a megoldás elősegítheti az adaptívabb megküzdési stratégiák kialakulását (Schultz-Krohn, 2004) is. Azonban a korai traumákból fakadó terhelő életesemények miatt meglehetősen fontos az előzőekben tárgyalt tényezők megfigyelése, hiszen ezek megléte magatartászavarok kialakulásához is vezethet (Vila-Badia és mtsai., 2021; Panuccio és mtsai., 2022). A traumákkal terhelt gyermekkor a későbbi életben magánéleti, megküzdési problémákat is okozhat (Arfeen és Dangwal, 2024; Burlakova és mtsai., 2024). Az ilyen kutatások által biztosított információk hozzájárulhatnak olyan intervenciós, valamint támogató programok fejlesztéséhez, amelyek nem csak a jelenlegi kríziskre és problémákra reagálnak, hanem a gyermekek korábbi traumatikus tapasztalataiknak feldolgozását is lehetővé teszik. Eredményként elmondható, hogy azok a vizsgált gyermekek, akik a rideg-érzéketlen vonások magas értékével rendelkeztek, megalázó életesemény hatására többnyire agresszivitással, externalizáló magatartásformákkal reagáltak. Emellett az externalizáló, rideg-érzéketlen vonások magas értékével rendelkező gyerekek gyengébbnek mutatkoztak érzelemmegértési helyzetben. Ezen gyermekek sok esetben a családjuk ábrázolása során is kifejezték a közeg rideg, elhanyagoló mivoltát. Az is kiderült, hogy a szülők és a családgondozók hasonlóan észlelik a gyermekek internalizáló és externalizáló tendenciáit.