"Én bírom, ha Pápaszemesnek hívnak. A sulimban, a Diego Velázquezben mindenkinek, aki egy kicsit is fontos, van beceneve. Mielőtt még lett volna becenevem elég sokat sírtam. Ha valamelyik nagymenő belém kötött a szünetben, mindig az lett a vége, hogy négyszeműnek vagy pápaszemesnek csúfolt. Mióta viszont Pápaszemes Manolito vagyok, tiszta időpocsékolás engem csúfolni" - mutatkozik be a főhős, a szószátyár spanyol kisiskolás a könyv elején. Fergeteges stílusú előadásmódja nemcsak a korabeli "hallgatóság", hanem a felnőttek számára is szórakoztató olvasmány.