Az orbitában elhelyezkedő elváltozások bár nem mindennapi esetnek számítanak, de különleges anatómiai lokalizációjuk és a látás, mint egyik legfontosabb érzékszervünk megfelelő működésének megőrzése végett megkövetelik, hogy a lehető legjobb, legátfogóbb és legmodernebb kezelést kapják a szemüregi tumorral rendelkező betegek. Sematikusan a szemüregi tumorok eredetük alapján osztályozhatók: 1) elsődleges elváltozások, amelyek magából a szemüregből erednek; 2) másodlagos elváltozások, amelyek a szomszédos struktúrákból terjednek át a szemüregbe, és olyan elváltozásokat foglalnak magukban, mint az intracranialis és az orrmelléküregek daganatai, valamint az 3) áttétes daganatok. Anatómiai osztályozás alapján intraconalis és extraconalis tumorokat különböztetünk meg. A műtéti megközelítés kiválasztása elsősorban az elváltozás elhelyezkedése, kiterjedése és típusa alapján történik. Az orbitatumoros eseteknél használt jelenleg legkorszerűbb műtéti eljárások közé tartoznak a medialis és lateralis micro-orbitotomiák, a transpalpebralis feltárások, a frontotemporal orbitozygomaticus craniotomia (FTOZ), valamint az endonasalis endoszkópos (EEA) és a transzorbitalis neuroendoszkópiás műtétek (TONES). Az új endoszkópos és kombinált megközelítések segíthetnek leküzdeni az orbitadaganatok hagyományos megközelítéseinek a korlátait. Kombinálva ezen behatolási módokat egy 360fokos területet kapunk, ami az egész orbitát lefedi, s ezáltal jól tervezhetővé válik az intra -és paraorbitalis patológiák műtéti elérése. A megfelelő anatómiai ismeret, gyakorlati tudás, az adekvát és lehetőleg minimálinvazív műtéttechnika alkalmazása, társszakmák összefogása és az egységes látásmód kialakítása ezen betegek kezelésében mind egy kritikus pontja a mai orvoslásnak.