A szakdolgozat a kreativitás szerepét vizsgálja a szociálpedagógus munkájában, bemutatva az elméleti alapokat és a gyakorlati megjelenési formákat a szociális ellátórendszer különböző terepein. A kvalitatív módszertannal, félig strukturált interjúk segítségével készült vizsgálat tíz, különböző intézménytípusban dolgozó szakember körében zajlott. A vizsgálat alátámasztja, hogy a kreativitás nem csupán foglalkozások szervezésében jelenik meg, hanem a segítő kapcsolat minden szakaszában kulcsfontosságú, különösen szűkös erőforrások mellett. A kreatív tevékenységek pozitívan hatnak a kliensek önértékelésére, pszichés jóllétére és társas beilleszkedésére, miközben erősítik a közösségi kapcsolódásokat és a részvételt. A tereptapasztalatok alapján a szakemberek leleményessége és alternatív, alacsony költségű megoldásai érdemben javítják a beavatkozások hatékonyságát, és a kreatív szemlélet a szakmai kiégés megelőzését is támogatja. A dolgozat következtetése, hogy a kreativitás nem puszta eszköz, hanem keretadó szakmai attitűd, amely a prevenciót, inklúziót és közösségfejlesztést is erősíti a szociálpedagógiai gyakorlatban.