Az Országgyűlés 2011 decemberében elfogadta a köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvényt, mely alapjaiban változtatta meg a köznevelés egészét. Ezt a gyors ütemű, nagy formátumú folyamatot radikális változásnak tekinthetjük, mely érinti az oktatási-nevelési rendszer minden szegmensét. E keretjellegű törvény és a hozzá kapcsolódó rendeletek bevezetése és alkalmazása komoly kihívás elé állítja a köznevelési intézmények vezetőit és az ott tanító pedagógusokat egyaránt. Az irányítók és a vezetők nem nélkülözhetik a változásmenedzselési technikák alkalmazását az új intézkedések bevezetése során. A köznevelési intézmények állami fenntartásba kerültek. Az átadás-átvételi folyamatok lebonyolítását a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ végezte. Az önkormányzatoknak jelentős segítséget jelent a fenntartói feladatoktól és esetenként a működtetésből adódó kötelezettségektől való megszabadulás. Kutatásomból kiderül, hogy a folyamat az idő rövidsége ellenére rendben lezajlott településemen, a feladatkörök tisztázása után az intézményekben folyó munka zökkenőmentesen folytatódik. Mindkét fél, a fenntartó és a működtető önkormányzat is a jó munkakapcsolatra törekszenek, elősegítve az iskola fejlődését. A pedagógusok válaszai alapján a települések nagyságától és elhelyezkedésétől függetlenül nagyon hasonló vélemény alakult ki a változásokkal kapcsolatban. A megváltozott munkaidő szabályozás nem jelent többletterhet a pedagógusok számára, a negatívumát az adminisztrációban látják. Jól fel tudják használni az intézményben töltött időt pedagógiai feladataikra, ehhez a technikai feltételek javítását azonban szükségesnek látják. Az illetmény- és előmeneteli rendszer alkalmazásával nőtt a bérük, ami nagymértékben segíti az önértékelésük, a megbecsültség érzésének javítását. A legfontosabbak, a gyermekek szempontjából pozitív változások történtek. A tizenhat óráig tartó munkarend a védelmüket szolgálja, elősegíti a délután hasznos eltöltését, a felzárkóztatástól a tehetséggondozáson át a szabadidős játéktevékenységekig, támogatva ez által a családok munkavégzését is. A testmozgás mindennapos bevezetése olyan lehetőség, mely a civilizációs ártalmak kivédését szolgálja. A nevelés központi szerepbe való helyezésével a gyermekek erkölcsi értékeinek gyarapodása áll a középpontban, az egységes tanterv pedig azonos elvárások és követelmények mentén szolgálja a szellemi gyarapodást. Ezt oly módon teszi, hogy ne szenvedjen hátrányt egy gyermek sem a települése vagy iskolája mérete vagy anyagi helyzete miatt.