A Plutarkhosz által is táplált antik erénykultusz követésének, a nagy egyéniség tiszteletének Magyarországon a deákos műveltségű reformkor az utolsó nagy korszaka. Ebben az időben tevékenykedett kötetünk két hőse, Széchenyi István és Kossuth Lajos. A két életút, a politikusi és a szellemi portré megrajzolása során azonos szerkezeti elvet követünk. A társadalmi háttér, műveltség bemutatása után számba vesszük a pályafutás szempontjából legfontosabb adatokat, elméleti, gyakorlati és politikai tevékenységüket, annak hatását, eredményeiket és kudarcaikat egyaránt. E két életpálya azonban nem ábrázolható sohasem találkozó párhuzamos egyenesekként.