A szakdolgozatom készítése során betekintést nyertem az alállomások és naperőműves állomások tipikus felépítésébe, az erőművi csatlakozási megoldásokba, valamint a fontosabb, erőművi csatlakozásoknál alkalmazott védelmi berendezésekbe. Az elméleti összefoglalásban bemutattam a tipikus alállomások előnyeit és hátrányait, a védelmi rendszerek alkalmazásának területeit és működésük logikáját, metódusát. Kitértem a naperőművek felépítésének megoldására is nagy- és középfeszültségű csatlakozás esetén, majd a védelmek felépítésére, valamint az azokkal szemben támasztott követelményekre. Ezekre azért volt szükség mivel, a későbbiekben a probléma felvetése és a megoldási javaslat kidolgozása is a védelmek alap működési feltételein alapszik. Az elméleti összefoglalás után, összeállítottam egy példa naperőművi csatlakozást, átlagos adatokkal. Mindezek után a probléma felvetése következett, melyből további három alproblémára jutottam. A fő nehézséget egy naperőműves csatlakozásnál az jelenti, hogy az erőművi kapcsolóállomás és a csatlakozó vezeték rendszerint erőművi tulajdont képez, így a legoptimálisabb védelmi kialakítás, a szakaszvédelem nem alkalmazható a jogi tulajdoni határok változása miatt. Ebből következik, hogy további védelmi kialakítási módokat kell keresni. Az alapvető a távolságvédelem alkalmazása lenne, ami fel is veti az első alproblémát, ami a védelem mérési pontatlanságából és fizikai tulajdonságaiból adódik, vagyis a minimális védhető távolság nagyobb, mint az erőművi csatlakozó szakasz hossza. Erre a következtetésre a védelem fizikai paramétereiből és a védendő szakasz paramétereiből következő számításokból jutottam. További nehézséget jelentett a naperőművek invertereinek alacsony zárlati rátáplálása, mely a védelmek által biztonsággal nem érzékelhető. Ehhez a konklúzióhoz szükségem volt egy számított OPUS TITÁSZ oldali transzformátor alállomási zárlati rátáplálásra, melyre a hálózat paramétereiből jutottam, valamint kiszámítottam a naperőmű zárlati rátáplálását, itt a lehető legpontosabb közelítés érdekében az OPUS TITÁSZ belső szabályozásában is megjelenő ipari standardokra hagyatkoztam. A számításaimból egyértelműen arra a következtetésre jutottam, hogy elosztó oldali lekapcsolás esetén a zárlati rátáplálás olyan alacsony, hogy azt az erőmű védelmei nem érzékelik, így a zárlat nem szüntethető meg. A harmadik problémát az erőművi csatlakozás kábelhálózatának töltőáramait kikompenzáló Petersen tekercs elhelyezkedése jelenti. Kutatómunkám során bizonyossá vált, hogy a kompenzáló állomások elhelyezése az esetek jelentős részében az erőművi kapcsolóállomás gyűjtősínjére csatlakozik. Ebből következik, hogy erőművi védelmi működéskor az elosztói alállomás és az erőművi kapcsolóállomás közötti kábelszakasz az elosztói hálózaton marad kompenzálás nélkül. Számításaim során ennek az elosztói hálózatra vonatkozó terhelő hatását vizsgáltam. Ezen nehézségek feloldására tettem egy összetett javaslatot, mely egy logikai összeköttetés megvalósításával jelentősen egyszerűsíti a védelmi kialakítást, biztosítja a szelektivitást és csökkenti a zárlat romboló hatását.