Pancreatoduodenectomiák után számtalan szövődmény alakulhat ki, melyek közül az egyik legsúlyosabb a pancreas fistula (PF). A számtalan vizsgálat ellenére sincs olyan egyértelmű ajánlás, amellyel a PF aránya minimalizálható lenne. Retrospektív vizsgálatunk során 2021.01.01-2024.08.31. között, a DE KK Sebészeti Klinikán pancreasfej resection átesett 41 beteg adatait vizsgáltuk, mely során a PF arányát, hajlamosító faktorait, kimenetelét elemeztük. A PF definíciójára és klinikai súlyosságának beosztására az International Study Group of Pancreatic Surgery (ISGPS) ajánlásait alkalmaztuk. Vizsgáltuk a betegek demográfiai és anamnesztikus adatait, műtéttechnikai paramétereket, szövődményeket, a műtéti kimenetelt. A pancreasfej resectiok közül 31 (76%) Whipple műtét, 10 (24%) PPPD történt. A pancreas anastomosist minden esetben jejunummal végezték: 17 (41,4%) duct-to mucosa (Heidelberg), 12 (29,3%) invaginatio, 9 (22%) Blumgart, 2 (4,9%) Kelemen, 1 (2,4%) end-to side pancreaticojejunostomia készítésével. A 41 betegből 19-nél (46,3%) alakult ki szövődmény, ezek közül sebészi: pancreas fistula 12 (29,3%), epecsorgás 3 (7,3%), vérzés 2 (4,9%), bélperforáció 2 (4,9%), sebfertőzés 1 (2, 4%) esetben. A hasnyálmirigy sipolyokat tovább osztályozva biokemikális szivárgás 1 (2,4%), grade B súlyosságú sipoly 1 (2,4%) és grade C sipoly 10 (24,4%) betegnél jelentkezett. A grade B és C sipolyokat tekintettük klinikailag relevánsnak. Klinikailag releváns sipoly kialakulása esetén szignifikánsan több volt a kórházi ápolási napok száma (11 vs. 38, p<0,001) A pancreas fistulák ellátása során 7 (63,6%) esetben komplettáló pancreatectomia, 3 (27,3%) esetben lavage-drainage és 1 (9,1%) esetben percutan drenázs történt. PF esetén 9 beteg (82%) ITO-ra került, 5 beteg (45,5%) pedig exitált.
Összefoglalva, a hasnyálmirigy sipolyok potenciálisan életet veszélyeztető, súlyos szövődmények, melyek megelőzése és korai felismerése elsődleges fontosságú. A sebészeti intézetben a sipolyok többségét klinikailag releváns esetek teszik ki. Cél ezek számának csökkentése, ehhez segítséget nyújthat az egységesített műtéttechnika alkalmazása.