Az idő a legértékesebb erőforrás, amellyel valamennyien rendelkezünk, s az egyetlen, amelyet sem megvásárolni, sem kölcsönkérni nem lehet. Hogy minden ránk váró feladatra jusson elegendő, először is az egyik legkínzóbb problémát kell megoldanunk. Ez a könyv azoknak szól, akik naponta közelharcot vívnak a naptárral, az órával, azon igyekezve, miként tudnák összebékíteni az előttük tornyosuló bokros teendőikkel, feladataik tömkelegével. Nem lehetetlen vállalkozás, hogy napjainkat működőképessé tegyük, és elvégezzünk mindent, amit akartunk, vállaltunk: csak meg kell találnunk a megfelelő módszert. Ebben a kötetben kilenc egyszerű szabály található, amely minden cselekedetünket segít gyümölcsözővé tenni. Az idő legyőzhető, és sikerülhet kiborulás nélkül is megoldani a feladatokat: elkészíteni a sültet, befizetni a csekkeket, elolvasni egy jó könyvet, évszakváltáskor átpakolni a szekrényt, időben odaérni az üzleti találkozóra, eljutni a konditerembe. Seneca szerint. „Csak az idő a miénk. A természetből egyedül ezt a rendkívül illékony dolgot birtokolhatjuk, s mégis hagyjuk, hogy bárki elvehesse tőlünk.” A filozófiából ugorjunk a kegyetlen valóságba. Mit mond Fiorenza asszony?: „Pusztán az, hogy a világos zoknikat szétválogassuk a sötétektől, mosógépbe tegyük, kiteregessük, párosítsuk, és újból helyükre tegyük, havonta 6 órát vesz igénybe, 3 teljes napot egy évben”. A nagy klasszikus gondolkodó és a zokni-teoretikus okfejtése egy dologban közös: mindenképpen csak 24 óra áll rendelkezésünkre egy nap, miközben teendőinkre 36 sem lenne elegendő…Pedig létezik megoldás arra, hogy pánik nélkül pillantsunk óránkra: ebben a könyvecskében található az útmutató. Olvassák, és fedezzék fel, hogy mindenre jut idő. Önöknek is.