Kutatásunk résztvevői egy speciális csoport tagjai, akik lelkiismereti okból elutasítják vérkészítmény adását. A betegek jelentős része a Jehova Tanúi Közösség tagja, elveik szerint az idegen vér mindennemű bejuttatása a testbe bűn. A betegek egy része autológ vér transzfúzióját elfogadja, és egyes plazmafrakcionálási termékek elfogadása sem egységes. A jogi szabályozás viszont nem támogatja a vérkészítmények megtagadását, arra csak speciális esetekben ad lehetőséget. Bár ezen csoport tagjain végzett beavatkozásoknál látszólag igen korlátozottak a lehetőségek, sok esetben számos alternatív módszer áll rendelkezésre.

A Budapesti Péterfy Sándor Utcai Kórház-Rendelőintézet Urológiai Osztályán 2010 és 2022 között 45 műtétet végeztek transzfúziót el nem fogadó betegeknél. Két alkalommal került sor vérkészítmény beadására. Vizsgálatunkba olyan műtéti beavatkozáson átesett betegeket vontunk be, akik orvosukat arra kérték, hogy a műtét során vérkészítményt semmilyen módon ne kapjanak. Elvégeztük a peri- és intraoperatív adatok, eredmények retrospektív elemzését, illetve a vizsgálathoz hozzájáruló betegekkel mélyinterjút készítettünk, melyet a vérkészítmény beadását megtagadó betegeket támogató, a Jehova Tanúi Közösség által felállított úgynevezett Kórházi Összekötő Bizottság mediált. Célunk a műtéttel kapcsolatos szomatikus és pszichológiai folyamatok feltárása volt. Vizsgáltuk, hogy a betegek kérésére transzfúzió-mentesen végzett műtétek esetében megfelelő volt-e a betegbiztonság és teljesülhettek-e maradéktalanul a szakmai irányelvek.

A vizsgálat fő kérdései: A betegek transzfúzió elkerülésére irányuló kérését az orvosetikai és szakmai biztonsági szabályok szigorú betartása mellett milyen mértékben sikerült teljesíteni? Milyen módszereink vannak a betegek vérképének optimalizálására és az intraoperatív vérveszteség minimalizálására, hogy nagy biztonság mellett, jó eséllyel a transzfúzió elkerülhető legyen? Hogyan élték meg a betegek, hogy a műtéti stresszen felül olyan speciális kérést teljesítve kell a beavatkozást elvégezni, amely sokszor komplikációkkal teli, nem garantálhatóan megvalósítható, számukra viszont mégis lelkiismereti meggyőződésből fakadó elvi kérdés?

Intraoperatív vérzést az esetek 22%-ában tapasztaltunk. Intra- és/ vagy posztoperatív szövődmény 9%-ban fordult elő. A betegek 4%-a részesült – posztoperatívan – transzfúzióban, míg váratlan esemény az esetek 29%-ában fordult elő.

A megkérdezett betegek 44%-a fordult elsősorban orvosához speciális helyzete kapcsán. A betegek 44%-a jelezte orvosának, hogy nem fogad el vért, 56%-ban az orvosnak erről már az első konzultáció előtt tudomása volt. A transzfúziót elutasító álláspontjuk ellenére, a betegek 6%-a mondta, hogy végső esetben mégiscsak elfogadja azt. Különleges igényükből, a transzfúzió elutasítására vonatkozó álláspontjukból adódó speciális helyzetük miatt, a betegek 88%-a nem tapasztalt hátrányos megkülönböztetést.

Eredményeink lehetőséget adnak egy egységes osztályos protokoll kidolgozására, amely a betegbiztonság szem előtt tartásával szabályozza azokat a feltételeket, amelyekkel a betegek kérése teljesíthető. Másrészt az osztályos protokoll alapján ismertetni tudjuk azokat a nem várt eseményeket, amelyek során vérkészítmény adása mindenképpen szükséges.