Vezér a' természetesen mívelt mezei gazdálkodásra, egy toldalékkal a' gazdasági tisztek' neveléséről 's formálásáról
Fájlok
Dátum
1834
Szerzők
Folyóirat címe
Folyóirat ISSN
Kötet címe (évfolyam száma)
Kiadó
Esztergami K. Beimel Jósef' betűjivel
Absztrakt
Leírás
Az előszóban a szerző a korszerűség és gyakorlatiasság követelményeivel indokolja munkáját, s ilyen alapon kritizálja Pethe Ferenc és Nagyváthy János, s dícséri Balásházy János műveit.
Az első részben a szerző a szántóföldek típusait, ill. a szántás jelentőségét, hasznosságát elemzi, vitatva egy Udvardy nevű szakíró állításait. A szemesterményű gabona- és ipari növények típusainak bemutatása következik ezután. Rendkívül részletes, és legtöbbször saját tapasztalatainak beszámolóival illusztrált leírásokban elemzi a szerző a búza, rozs, stb. termesztésének okszerű módjait, e növények tulajdonságait, stb., s közben több helyütt is bírálja szakmai elődeit. A hajdinát, a mai egészséges táplálkozás egyik alap-élelmiszerét különösen dícséri. A gabonafélék után néhány ipari növényt, majd a hüvelyeseket és a burgonyát tárgyalja, ezután áttér a kerti veteményekre és a réthasználatra, takarmánynövényekre. Nagyon érdekesek az itt leírt modernizációhoz, a gazdálkodás racionalizálásához kapcsolódó, szinte költői gondolatai (106-107. oldal). Felveti az iskolai gyakorlókert gondolatát is. Zárásképpen a gyümölcs- és szőlőtermesztésről szól, de az olvasót más, többre becsült szakirodalomhoz utasítja.
A könyv második részében először is rövid összefoglalót találunk a juhtenyésztésről, különös tekintettel a juhbetegségekre, és azok gyógyítására. Ezt a vetésforgó-rendszerek bemutatása követi, táblázatokkal bőségesen illusztrálva. A könyv függeléke („toldalék”) a gazdatiszti hivatásról ad elméleti, de bőséges és céltudatos iránymutatást.
A mű hemzseg a jószándékú, hazafias hangvételű, modernizációs célzatú eszméktől és fejtegetésektől, ugyanakkor szerzője – mint egy helyütt meg is jegyzi – csak arról szól, amiben valóban jártas, és kellő tapasztalata van. Elmondható, hogy a kor színvonalán álló, gyakorlatias, színvonalas kézikönyv ez.
Az első részben a szerző a szántóföldek típusait, ill. a szántás jelentőségét, hasznosságát elemzi, vitatva egy Udvardy nevű szakíró állításait. A szemesterményű gabona- és ipari növények típusainak bemutatása következik ezután. Rendkívül részletes, és legtöbbször saját tapasztalatainak beszámolóival illusztrált leírásokban elemzi a szerző a búza, rozs, stb. termesztésének okszerű módjait, e növények tulajdonságait, stb., s közben több helyütt is bírálja szakmai elődeit. A hajdinát, a mai egészséges táplálkozás egyik alap-élelmiszerét különösen dícséri. A gabonafélék után néhány ipari növényt, majd a hüvelyeseket és a burgonyát tárgyalja, ezután áttér a kerti veteményekre és a réthasználatra, takarmánynövényekre. Nagyon érdekesek az itt leírt modernizációhoz, a gazdálkodás racionalizálásához kapcsolódó, szinte költői gondolatai (106-107. oldal). Felveti az iskolai gyakorlókert gondolatát is. Zárásképpen a gyümölcs- és szőlőtermesztésről szól, de az olvasót más, többre becsült szakirodalomhoz utasítja.
A könyv második részében először is rövid összefoglalót találunk a juhtenyésztésről, különös tekintettel a juhbetegségekre, és azok gyógyítására. Ezt a vetésforgó-rendszerek bemutatása követi, táblázatokkal bőségesen illusztrálva. A könyv függeléke („toldalék”) a gazdatiszti hivatásról ad elméleti, de bőséges és céltudatos iránymutatást.
A mű hemzseg a jószándékú, hazafias hangvételű, modernizációs célzatú eszméktől és fejtegetésektől, ugyanakkor szerzője – mint egy helyütt meg is jegyzi – csak arról szól, amiben valóban jártas, és kellő tapasztalata van. Elmondható, hogy a kor színvonalán álló, gyakorlatias, színvonalas kézikönyv ez.
Kulcsszavak
Galéria::Régi könyvek::Egyedi jellemzők::Illusztrált, Galéria::Régi könyvek::Kiadás helye::Magyarország::Buda/Pest, Galéria::Régi könyvek::Kiadás nyelve::Magyar, Galéria::Régi könyvek::Műfaj::Tankönyv, Galéria::Régi könyvek::Témakör::Gazdálkodás