Az emlékezések két lazán összefüggő ciklust tartalmaznak. A gyermekkor tájai a háború utáni Városliget, az erzsébetvárosi búcsú, a régi mozik és focipályák hangulatát idézi fel, és az 1956-os forradalom napjait egy pesti bérház lakóinak szemszögéből. A második rész, A könyvszakma kis öregje a könyvesség közelmúltjának emlékeit idézi."Nem én vagyok fontos ezekben az emlékezéscserepekben � írja a szerző -, hanem az a világ, amelyben éltem, éltünk. Hogy tudja a két unokám majdan, milyen volt a hajdan - a lassan két generációval korábbi gyerekkor. Milyen volt az a letűnt világ, amelyről rosszakat illik mondani manapság. Pedig az a rossz a mi életünk volt, az egész életünk. És a rosszban mindig volt valami jó is. Például maga az ifjúság. Meg a gyerekkor, a maga szegénységének visszahozhatatlan színeivel. Hogy az unokák is tudják, hogy ami ma játékterem és plaza, az régen búcsú volt meg vidámpark, s ami ma mozi, az régen is mozi volt - csak egy kicsit (nagyon) másféle.Magam tehát pusztán mellékszereplője szeretnék maradni e könyvnek."