Szakdolgozatom témája a család, mint támogató, motiváló háttér a felnőttkori tanulásban. Személyes érintettség is ösztönzött arra, hogy jobban belemélyedjek a témába, illetve mivel szakmám során felnőtt tanulókkal szeretnék foglalkozni, fontosnak érzem, hogy jobban megismerjem a család szerepét és helyét az emberek, felnőttek életében, valamint szeretnék közelebbről megismerkedni a felnőttség fogalmával, a felnőttkori sajátosságokkal, a felnőtt tanulói jellemzőkkel. Ami legjobban vonzza kíváncsiságomat a család motiváló szerepe a felnőttkori tanulásba, mivel saját tapasztalatokkal is rendelkezem, kíváncsi vagyok, hogy a szakma végzett-e már ezen a területen kutatásokat, és ha igen, milyen eredménnyel születtek meg ezek. Dolgozatomban olyan kérdésekre keresem a választ, mint: Miként változtak meg a család funkciói az idők során? Kiket tekinthetünk felnőtteknek? Milyen sajátosságai lehetnek a felnőtt tanulóknak? Mi motiválhatja a felnőtteket a felnőttkori tanulásra, és annak során? Milyen összefüggés van a család, a felnőttkori tanulás és a motiváció között? A család vajon tényleg hatékony motivációs eszköz lehet az érett tanulók számára vagy nem jelenik meg fontos ösztönzőként a tanulásban? Hipotéziseim, amelyeket igazolni vagy cáfolni szeretnék a következők: A felnőtt tanulók tanulási motivációja nagy arányban függ attól, hogy a felnőtt tanuló szülei, illetve jelenlegi családja, milyen iskolai végzettséggel és kulturális tőkével rendelkeznek. A felnőtt tanulókat a belső motiváció – mint például a tanulás szeretete – is segítheti a felnőttkori tanulásban, de ösztönzésként főként a külső motiváció jelenik meg, mint a magasabb munkahelyi pozíció, vagy nagyobb esély a munkaerő-piacon való elhelyezkedésre. A mai családmodellek nyitottabbak és támogatóbbak, ha a család valamelyik felnőtt tagja munka és család mellett tanul. Egy felnőtt tanuló ugyanolyan sikereket érhet el a tanulásban család és gyermek mellett, mint azon társai, akik család és gyermek nélkül teszik ugyanezt.