A projektív eljárások felhasználása a pszichodiagnosztikai munkában a legelterjedtebb, melyek a pszichoanalitikus szemlélet elméleti hátteréből merítenek, így lehetővé teszik a vizsgálati személy tudattalan lelki konfliktusainak, vágyainak és motivációinak feltérképezését. A kutatás célja feltárni, hogy milyen lehetőséget nyújt mind a pszichodiagnosztikus munka, mind a pszichoterápiás állapotkövetés számára az, ha a vizsgálati személy által, megfelelő instrukció mellett készített fotókat, mint projektív felületet használunk. A vizsgálatomban kényszeres tünetek és a ruminatív válaszstílus súlyossága alapján létrehozott csoportok saját készítésű képeit vizsgáltam, hogy van-e köztük különbség.