A likviditási nehézségekkel küzdő vállalkozás igényelheti a csődeljárás megindítását fizetőképessége helyreállítása és reorganizációja céljából, melynek sikertelensége esetén az életképtelen vállalkozást a felszámolási eljárás vezeti ki a gazdasági életből. Jelen szakdolgozat vizsgálati területe a szűkebb értelemben vett csődjog, azaz a fizetésképtelenségi eljárások, azon belül is koncentráltan a felszámolási eljárás témaköre, melynek célja kettős: egyrészt a társaság jogutód nélküli megszüntetésére, másrészt a hitelezők védelmére és követeléseik kielégítésére irányul, mely elengedhetetlen mind a gazdasági forgalom biztonsága, mind a jogbiztonság szempontjából. Feltételezzük azonban (jóhiszeműen), hogy az adós a társaság hitelezőivel kötött egyezség révén helyre szeretné állítani működését és felszámolását elkerülni, mégis a hazánkban indított csődeljárások száma igen csekély a felszámolási eljárásokéhoz képest. A jogalkotónak még inkább érdekeltté kellene tenni mind az adós, mind a hitelezői oldalt a reorganizáció lehetőségének minél hatékonyabb kihasználására a társaság felszámolása és mindenekelőtt vagyonának kimenekítése helyett. Jelen szakdolgozatban a vagyonkimentés lehetőségeit kívánom vizsgálni a felszámolási eljárás relációjában. A dolgozatom során mellőzöm a csőd-, és felszámolási eljárás menetének, illetve általános jellemzőinek bemutatását, sokkal inkább a szabályozás hiányosságait, anomáliáit és koherenciáját szeretném ismertetni a hatályos jogszabályi környezettel, kifejezve egy új csődtörvény megalkotásának szükségességét.