A filmes műfajokra nincs konkrét definíció, a dolgozatomban használt fogalmak is legtöbbször vagy a szakma által kreált, vagy a filmes kultúrával foglalkozó teoretikusok nem általánosan elfogadott meghatározásai. Ez a tény nagyban megnehezíti azt, hogy a bizonyos alkotásokat végül is milyen műfaj alá soroljunk be. Dolgozatomban ezért megvizsgáltam a mozgóképkultúra által használt médiumok produktumainak – filmek és animációs filmek – a műfajiságra vonatkozó jellemzőit. Olyan megközelítésből, hogy hogyan alakulhatott ki a ma is ismert számos műfaj és alműfaj, és azok kevert vagy hibrid változatai, valamint hogy miért ennyire burjánzó a műfajok közötti átjárás, mire vezethető ez vissza, és hogy hogyan működik ez a Japán animációs kultúrában. A kérdésem megválaszolása érdekében műfajelemzést végeztem hat japán animációs sorozaton. Az elemzésekben főleg a műfaji jegyek keveredését figyeltem, valamint az elemzések előtt megvizsgáltam, hogy milyen módon és hogy hogyan akarták a különböző korszakok teoretikusai megfogni a műfaj fogalmát, és alapvetően hogy hogyan is alakultak ki a különböző műfaj típusok és elméletek. Ezt követően külön vizsgáltam az animációs filmekre vonatkozó jellemzőket, majd a keleti kultúrából vett sorozatok elemzésével rávilágítottam arra, hogy miért is az animékre a legjellemzőbb a műfajkeveredés. Az elemzések előtt felállítottam egy szempontrendszert, amely alapján beazonosítottam, hogy milyen szintekre lehet osztani a japán animékben a műfajt. Az első ilyen szempont a korcsoportok szerinti besorolás volt, a második a tematikus jellemzők használata és keveredése, a harmadik pedig az animés karakter- vagy jellemtípusok vizsgálata. Kutatásom kiindulópontjaként szolgált az a probléma, hogy míg a film és a filmes műfajiság viszonylag jól kutatott, addig az animáció, mint médium méltatlanul kevés figyelmet kapott a teoretikusok elemzései során.