Az adaptív sport és a pszichoszociális egészség összefüggései mozgáskorlátozott személyek körében - életminőség, testkép, önértékelés és társas kapcsolatok vizsgálata

Abstract

Háttér: A mozgáskorlátozottság hosszú távon gyakran társul az életminőség és a pszichoszociális jóllét romlásával, valamint a társadalomtól való elszigetelődéssel. Kutatások igazolják, hogy a mozgásszegény életmód kockázati tényezője lehet ezen problémák kialakulásának, a mozgásnak éppen ezért fontos szerepe van a rehabilitációban. A rehabilitáció utáni adaptív sporttevékenységben való részvétel mint lehetséges védőfaktor szerepe azonban hazai populációban kevéssé feltárt. Célkitűzés: Jelen vizsgálat célja a rendszeresen sportoló, illetve nem sportoló mozgáskorlátozott személyek életminőségének, élettel való elégedettségének, testképének, önértékelésének és magányérzetének összehasonlító elemzése volt. Módszerek: Keresztmetszeti, online kérdőíves kutatást végeztünk 2025. október-novemberében, 80 fő bevonásával. A vizsgálatban résztvevőket két csoportra osztottuk: sportolókra (N=33), akik legalább heti rendszerességgel végeznek adaptív testmozgást, és nem sportolókra (N=47). A vizsgált pszichoszociális tényezők mérésére validált kérdőíveket alkalmaztunk: WHOQoL-BREF (életminőség), SWLS-H (élettel való elégedettség), BAS2 (testkép), RSES-H (önértékelés), UCLA 3-Item Loneliness Scale (magány). Az adatok normalitását Shapiro-Wilk teszttel állapítottuk meg, a csoportok közti különbségeket kétmintás t-próbával és Mann-Whitney U teszttel elemeztük. Eredmények: Az életminőséget tekintve a sportoló csoport (S) szignifikánsan kedvezőbb értékeket mutatott a nem sportoló csoporttal (NS) szemben a fizikai (S=25,3±5,5; NS=22,1±5; p=0,009) és a pszichológiai alskálákon (S=26; NS=21; p=0,018). Az általános életminőség (p=0,061), valamint a társas (p=0,69) és környezeti alskálákon (p=0,43) a két csoport közti különbség nem volt szignifikáns. Továbbá a sportoló csoport szignifikánsan magasabb élettel való elégedettségről (S=21,9±7; NS=17,7±7,5; p=0,014) és önértékelésről (S=36; NS=28; p=0,001) számolt be. A testkép (p=0,13) és a magány (p=0,058) változók tekintetében a két csoport közt szignifikáns különbség nem volt kimutatható. Következtetés: Korábbi kutatásokhoz hasonlóan szignifikáns különbséget azonosítottunk a sportoló és nem sportoló mozgáskorlátozott csoportok között számos vizsgált pszichoszociális egészségmutató esetében. Bár a testkép és a társas változókat tekintve szignifikáns különbségek nem mutatkoztak, a kutatás eredményei rávilágítanak a rendszeres adaptív testmozgás lehetséges pozitív szerepére a mozgáskorlátozottak mentális egészségét illetően.