Végtelen tágasság, felfoghatatlan távlatok. Amikor az ég még kizárólag az istenek birodalmához tartozott, s a tengerek mélyét szörnyek népesítették be, az ember elindult az ismeretlen felé, hogy birtokába vegye a földgolyót. A végtelenül tágas, örökké újat kínáló látóhatár vonzása alól lehetetlenség lett volna kikerülni. Az idők során lovak, hajók, szekerek szelídítették meg a távolságot, az ember messzi tájakon is megcsodálhatta a felkelő napot, megízlelhette sokféle táj soha nem látott gyümölcseit, beszippanthatta különleges növények illatát és élvezhette ezerféle fűszer aromáját. A Kelet elindult Nyugat felé, Észak elindult Dél felé, és fordítva. Fény derült a Föld sokszínűségére, a nyelvek és kultúrák különbözőségeire. A földgolyó valamennyi zugának bejárása után az ember újabb utakra vállalkozott, immáron a Naprendszer meghódítására indult, továbbra is az elődeitől örökölt, kimeríthetetlen szenvedélytől hajtva, hogy újra meg újra rácsodálkozhasson a világ végtelenségére.