Jog és szándék diszharmóniája – A színlelés, mint érvénytelenségi ok a polgári jog olvasatában

Abstract

A szerződéskötés egy olyan jogintézmény, amely keretek és normák közzé szorítja a mindennapi társadalmi és gazdasági életünket. De mi van akkor, ha a szerződő felek „túlságosan jól értenek” eme ügylethez és valamilyen hátsó szándékkal viszik ezt véghez, azaz a szerződés megkötésekor színlelnek, mellyel érvénytelen, pontosabban semmis szerződést kötnek. Úgy gondolom ez egy régre visszanyúló, a jelenben is aktualitást mutató, valamint a jövőben is folyamatosan fennálló probléma, köszönhetően az emberi természetnek és rafináltságnak, gondoljunk csak egy végrehajtás alatt álló vagyonkimentésére. A magyar Polgári Törvénykönyv csupán két paragrafusban említi a kérdéskört, ebből kifolyólag kutatómunkám során nagy mértékben kellett támaszkodnom a jogirodalomra és néhány bírósági döntés elemzésére. Véleményem szerint ez a legjobb eszköz arra, hogy a normaszöveg szerinti anyagi jogot teljeskörűen megértsük, és előbbiek tudatában a kihívást is megtaláltam a szakdolgozatom elkészítésének folyamatában. A Ptk. rövid megfogalmazása miatt a bíróknak az ítélkezési tevékenység ellátása közben kell kitölteniük a rendelkezést tartalommal, amely meglátásom szerint számos esetben jogértelmezési kérdéseket vethet fel. A Kúria felülvizsgálati eljárásainak eredményeként megszülető, precedensképes döntései között vizsgálódtam, ami előbbi megfigyelésemet tényekkel támasztja alá, hisz nem véletlen kerültek a lentebb bemutatott ügyek Magyarország legfelsőbb bíróságához. Összegezve tehát, dolgozatomban ezen kérdéskört szeretném bemutatni, először is a szerződéses jogviszonyok alapjainak tisztázásával, majd vizsgálom a szerződések érvénytelenségét és annak esetköreit, jogkövetkezményeit, a színlelés intézményét, fajtáit, továbbá kitérek arra is, hogyan lehet a színlelt szerződést elhatárolni más hasonló jogügyletektől.