"Tizenegy éves múltam. Hajnalodott, de már éber voltam a korai hőségtől. Óvatosan leguggolt az ágyam mellé. Nem mert mellém ülni, feszélyeztette a mezítelenségem. Leguggolt és hosszan nézett. Bőrömön éreztem sóvár tekintetét. Mikor úgy éreztem, elég, mintha fáznék, lassan magamra húztam a takarót. Aztán mintegy akaratlanul, a megkezdett mozdulat fojtott lendületével leejtettem a kezem, egyenest Tibor ölébe. Erősen vert a szívem, féltem, hogy szaporább lélegzetemmel, megrebbenő szempillámmal elárulom magam. Tibor meghökkent, megrándult a teste. Megfogta a kezemet, gyengéden visszarakta az ágyra, felállt, és kimenekült a szobából. Sokáig kellett várnom, hogy ismét megérinthessem az ágyékát..."