A téma kiemelkedő fontosságát mutatja, hogy a bírósági statisztika szerint a munkaügyi perek körülbelül egynegyedét a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos ügyek teszik ki. Szintén a téma jelentősségéről tesz tanúbizonyságot, hogy a Kúria által közzétett munkaügyi elvi határozatoknak csaknem a fele a munkaviszony megszüntetésével, ezen belül is döntő mértékben a munkáltatói felmondásokkal szemben indított perekben hozott döntések. A munkaviszony a törvényben nevesített esetben szűnhet meg, illetve szüntethető meg. A kialakult helyzetekben a felek gyakran nehezen tudnak megegyezni a jogviszony megszüntetésével kapcsolatos kérdésekben, ezért lényeges, hogy a jogalkotó a lehető legrészletesebb szabályozást alkossa meg.Mindezek miatt választottam szakdolgozati témámnak a munkáltatói felmondást, azon belül is az indokolási kötelezettségre vonatkozó szabályozást, a bírói gyakorlat figyelembevételével.Szakdolgozatom első szerkezeti egységében a munkaviszony megszűnése és megszüntetése közötti különbséget kívánom rögzíteni.Ezt követően a megszüntetési esetek közül a felmondásra vonatkozó szabályozást dolgozom fel. A szakdolgozat lényegi részének tekinthető az ezeket követő fejezet, amelyben a felmondás indokolására vonatkozó előírásokat vizsgálom. Elemzésre kerül a felmondás indokolásával szemben támasztott hármas követelmény, azaz a világosság, a valóság és az okszerűség. Ezeknek a kritériumoknak való megfelelést gyakorlati példákon keresztül szemléltetem. Bemutatásra kerül mely esetekben ítélte meg a bíróság a felmondás jogszerűségét és mely esetekben ezek jogszerűtlenségét. A dolgozat utolsó szerkezeti egységét a felmondás alapjául szolgáló indokok tárgyalása teszi ki, melyek szintén a bíróság előtt előforduló gyakorlati példákon keresztül kerül elemzésre.