E dolgozatban főként három-, illetve négy-személyes játékokat igyekszem példaként említeni: ilyen az ulti, és a fekete macska (kártyajátékok elemzése során mindig a kártyakönyvekben [5] megszokott terminológiákat használom); tulajdonképpen mondhatnánk azt is, hogy mi úgynevezett néhány-személyes játékokkal foglalkozunk, ahol ez a „néhány” nem is túl kevés, de nem is túl sok!

• A „személy” szó definíciója nem tér el a mesterséges intelligenciában és a játékelméletben megszokottól: „A „személy” elnevezés nem feltétlenül „egyén”-t jelöl, jelenthet valamilyen társaságot, vállalatot, vállalati csoportosulást, sőt a játékosok egy része lehet valamely véletlen mechanizmus is. Így pl. stratégiai játékokról beszélhetünk abban az esetben is, amikor az ember és a „természet” a résztvevők”[1]. Persze az általam elemzett játékok döntő többségében emberek és – az idézett felsorolásból méltatlanul kihagyott – számítógépek lesznek a résztvevők.