Az orvosi képalkotás egyik nagy előnye, hogy betekintést nyerhetünk az emberi szervezetbe sebészeti beavatkozás nélkül. Az egyik ilyen nem invazív technika a mágneses rezonanciás képalkotás (MRI). Az MRI képek kontrasztossága növelhető és a vizsgálat ideje lerövidíthető kontrasztanyagok alkalmazásával, mivel ezek lecsökkentik a protonok relaxációs idejét. Kontrasztanyagként a paramágneses fémionok (Gd(III)-, Mn(II)- és Fe(III)-ionok) alkalmazhatóak, de csak kelátképző ligandumokkal alkotott komplexeik formájában, mivel önmagukban toxikusak. Az orvos diagnosztikai gyakorlatban jelenleg főként a Gd(III)-komplexeit alkalmazzák. A kutatásom célja egy merev szerkezetű O-piklén származék, az OPMMA előállítása, valamint a Mn(II)-komplexének egyensúlyi, kinetikai és relaxációs vizsgálata.Az egyensúlyi vizsgálatokat a ligandum protonálódási állandóinak meghatározásával kezdtük, majd azok ismeretében a kialakuló Mn(II)-komplex stabilitási állandóját is meghatároztuk. A kinetikai vizsgálatok kapott adatokat felhasználva kiszámítottuk a reakció felezési idejét, ami sajnos nagyságrendekkel kisebb, mint a [Mn(3,9-OPC2A)]-komplexre kapott érték. Ebből az következik, hogy a [Mn(OPMMA)]-komplex nem alkalmas in vivo felhasználásra, hiszen már a vizsgálat ideje alatt teljesen disszociálhat. Továbbá vizsgáltuk az OPMMA ligandum Mn(II)-komplexének relaxációs tulajdonságait is.