Elemzésemben arra keresem a választ, hogy az isten- és apakép felőli megközelítési mód hogyan, mennyiben segíti elő az elbeszélő-főhős lelki folyamatainak feltárását, valamint kitérek a szereplők neveinek biblikus értelmezésére, a cím és tartalom látszólagos ellentmondásosságaira, illetve arra, hogy a „nyugalom” miképpen realizálódik az alkotásban és a szerelemben, és miképpen realizálódhat a szövegen már túlmutatva egy új élet reményében a főszereplő, Weér Andor számára.