Rentz Mátyás új kisregénye fontos állomása a magyar prózának. Megmutatja, hogy van lehetőség a posztmodern irodalom korszakában is olyan szövegek létrehozására, amelyekben nem a végletesség az uralkodó, hanem éppen a folytathatóság, azaz a hagyomány továbbvitelének módja. A szöveg olvasása közben ezért találkozunk számtalan allúzióval, utalással, intertextuális elemmel.Rentz kisregényében a szubjektum ugyanúgy osztódik több darabra, mint ahogy ez a mi összetett, sokrétű életünkben is történik, de a beszédszólamokat a lírai szemléletmód mégis oly erősen összefogja, hogy mindvégig érezzük, egyazon történet részesei vagyunk.