Kísérleteink eredményei alapján megállapítható, hogy a trágyaféleség és trágyaadag szempontjából is megtervezettnek kell lennie a választásnak. Sok esetben azt tapasztaltuk, hogy a kisebb adag (30t/ha) sokkal eredményesebb volt, mint a nagy adagú (60t/ha) párja. A ló szalmás kezelések bizonyultak a leghatékonyabbnak a legtöbb vizsgálati szempont alapján. A műtrágyakezelések is a legtöbb helyen növekedést eredményeztek. A ló fűrészporos kezelés a mikroelemek hasznosulásánál emelkedett ki a többi trágyaféleség használatához képest. Használata a gyökér mangántartalmát is növelte. A szarvasmarha trágyakezelés esetében a levélzet száraztömegét és a nagy adagja pedig a Mn-hasznosulásban bizonyult eredményesnek, a többi kezelés esetében változást nem eredményezett. Az ételhulladék komposzt a kezelések során a cinknél nem sok változást okozott. Egyedül a perje levélzetének mangántartalma és a talaj mangántartalmát növelte statisztikailag igazolható mértékben.