It is a common view that financial transfers within the European Union have a significant effect on economic growth. Model simulations, sponsored by the European Commission, seem to confirm this supposition. The econometric analyses evaluating the actual impact of the funds, however, yields a dismal picture on the additional growth and convergence effects of financial transfers. This study's goal is to find the reason why the outcomes differ so much. First, we present the main types and the underlying logic of the evaluation methods of EU regional policy. This is followed by a review of the lessons learnt from the specific evaluation methodologies including case-studies, general equilibrium models, and regression analyses. Our conclusion is that the main objectives of the European regional policy prevailed only to a limited extent, which is mainly due to crowding out effects, rent-seeking, inefficient allocation and moral hazard.

Nagy általánosságban elfogadott nézet, hogy az Európai Unióból érkező támogatások jelentős növekedési többletet generálnak. A strukturális alapok potenciális hatásait számszerűsítő, az Európai Bizottság által elvégeztetett modellszimulációk alá is támasztják a pozitív várakozásokat. Az alapok tényleges hatását vizsgáló empirikus tanulmányok azonban meglehetősen szerény, az alapoknak tulajdonítható növekedési és felzárkózási többletről számolnak be1. Ennek az ellentétnek a feloldását tűzte célul a jelen írás, mely a következő logikai szálon halad. Először bemutatja az EU-ban kialakult értékelési folyamatot és típusait, majd megvizsgálja az egyes értékelési módszerekből levonható tanulságokat az esettanulmányok, a modellszimulációk és az ökonometriai tanulmányok mélyebb elemzésével. A cikk következtetése, hogy a regionális politika szándékai csak korlátozottan érvényesülnek, melynek okai többek között a támogatások kiszorító hatásában, a járadékvadászatban és a kormányok erkölcsi kockázatában keresendő.