Szakdolgozatom célja, hogy megvizsgáljam a hazai serdülőkorúak osztályközösségben mért társas pozíciója, érzelmi intelligenciája, empátiája és személyiségjellemzői közötti összefüggéseket, különös tekintettel a szélsőséges szociometriai pozícióba kerülők jellemzőire. Az iskola, mint szocializációs színtér különös helyett foglal el a gyermek személyiségfejlődésében, és közösségformáló ereje révén megtanít olyan viselkedésminták elsajátítására, amelyek elősegítik a társadalmi életbe való sikeres beilleszkedést. A serdülők az iskolai közösségekben nemcsak átélik, hanem alakítják is a társas viszonyaikat, a közösségi szabályokat. Jelen szakdolgozatban arra keresem a választ, hogy az érzelmi intelligencia és az empátia minősége, befolyásolja e a társas mezőn elfoglalt pozíciót. Azok a serdülők, akik magasabb érzelmi intelligenciával rendelkeznek és empatikusabbak, valóban sikeresebbek-e társas kapcsolataikban és ebből adódóan előkelőbb helyet foglalnak el a közösségben, mint az alacsonyabb értékekkel bíró társaik. Vajon a fenti tényezők egyértelműen befolyásolják e a vizsgált jelenséget, valóban hozzájárulnak a társas sikerességhez, vagy pedig egyéb tényezők, mint például az egyén személyiségjellemzői befolyásolják a folyamatot.