A dolgozat célja annak vizsgálata, hogy miként alakult át a klasszikus szuverén hatalom élet feletti „ölési” joga a modern korban az élet jogi, politikai és társadalmi védelemtől való megfosztásának lehetőségévé. A kutatás arra a kérdésre fókuszál, hogyan működik ez az átalakulás a normalizáció, a modern rasszizmus, az élet kettéválasztása és a kivételes állapot logikáján keresztül. Elemzem a kivételes állapotot, a homo sacert, és a Muselmann figuráját, mint e hatalmi logika szélsőséges megnyilvánulásait. A módszertan Michel Foucault és Giorgio Agamben biopolitikai munkáinak elemzésén alapul. Következtetésem szerint a modern hatalom nem az ölési jog eltörlésével, hanem annak adminisztratív, normalizáló és jogfosztó átalakításával és intézményesítésével működik tovább.