Sajnálatos módon a Nemzeti Adó- és Vámhivatal követett gyakorlata sok esetben bizonytalan, illetve az Ügyfelekre nézve hátrányos, de van olyan eset is, amikor az Adóhatóság az Ügyfél javára és így az Állam kárára értelmezi a vonatkozó jogszabályokat. A dolgozatban ezek közül az anomáliák közül kívánok kiemelni néhányat, bemutatva és elemezve azokat. A felhívott témákban a bíróságok gyakorlata azért is érdekes, mert ezek alapján egyértelmű, hogy a hivatkozott jogszabályok – és itt első sorban az 1990. évi XCIII. törvény az illetékekről – ugyanúgy nagy mértékben igénylik a bírói gyakorlat iránymutatását azok esetleges pontatlan vagy nem egyértelmű megfogalmazásai miatt.