Az egyes haematológiai és haemorheológiai paraméterek kölcsönösen hatással vannak egymásra. Ismert, hogy a haematocrit-teljes vér viszkozitás viszonya nem lineáris, ahogy a haematocrit-vörösvérsejt aggregatio kapcsolat sem, azonban a szakirodalomban fajok közötti különbségekre nem találtunk adatokat. Célunk volt a haematocrit és a vörösvérsejt aggregatio kapcsolatának és annak fajok közötti különbözőségének feltárása, amelyhez különböző Hct értékre beállított vvs-autológ plazma szuszpenziókat használtunk, négy faj (humán, patkány, kutya, sertés) vérmintáit használva. Ezen kívül célul tűztük ki egy átfogó haematológiai és haemorheológiai vizsgálat elvégzését policisztás ovárium szindróma (PCOS) patkány modellben. Eredményeink alapján az aggregatio-haematocrit kapcsolat jelentős faji különbségeket mutatott, az emberi vérmintáink aggregatiós értékei bizonyultak a legérzékenyebbnek a haematocrit változására. Magasabb, illetve alacsonyabb haematocrit tartományban csökkenő aggregatiót találunk, ez legkifejezettebben az M5s fény-transzmissziós index paraméter és a fény-reflektancia elvén meghatározott amplitúdó paraméter esetén mutatkozott meg. Leírtuk, hogy a vörösvérsejt aggregatióhoz tartozó „optimális” haematocrit érték faji különbségeket mutat. Bár a policisztás ovárium szindróma szinte népbetegségnek számít, és leírták, hogy cardio-vasculáris betegségekre hajlamosít, ennek ellenére a PCOS haemorheológiai paraméterekre gyakorolt hatásáról kevés adat érhető el. Az alkalmazott állatmodellben a humán betegeknél leírt változásokat figyeltünk meg, mind hormonális, mind metabolikus paraméterek tekintetében, ami testtömeg növekedésben, emelkedett éhgyomri vércukorszintben, aciklicitásban és policisztás petefészkek megjelenésében mutatkozott meg. A kezelt csoportban szignifikáns csökkenést láttunk a vörösvérsejtszám, haematocrit és haemoglobin értékekben. Először írtuk le, hogy ösztradiol-valerát indukálta PCOS patkánymodellben a vörösvérsejt aggregatio és deformabilitás fokozódik.

The individual hematological and hemorheological parameters mutually influence each other. It is known that the hematocrit-whole blood viscosity relationship is not linear, and neither is the hematocrit-red blood cell aggregation relation. However, scientific publication data is not available. In various pathological states of the body, hemorheological parameters show significant changes. Polycystic ovary syndrome (PCOS) is a common disease among women, and it is well known that it predisposes to cardiovascular diseases, however, little data is available on the effect of PCOS on hemorheological parameters. We aimed to explore the relationship between hematocrit and red blood cell aggregation and its differences between species (human, rat, dog, and pig). To examine we used RBC-autologous plasma suspensions adjusted to different Hct values. In addition, we aimed to perform a comprehensive hematological and hemorheological study in a PCOS rat model. Based on our results, the aggregation-hematocrit relationship shows significant interspecies differences, the aggregation values of our human blood samples proved to be the most sensitive to hematocrit changes. We observed a decreasing aggregation in the higher and lower hematocrit ranges, this was most pronounced in the case of the M5s light transmission index parameter and the amplitude parameter determined by the light reflectance method. We described that the "optimal" hematocrit value for red blood cell aggregation shows interspecies differences. In the used PCOS animal model, we observed the changes described in human patients, for hormonal and metabolic parameters, such as increased body weight, elevated fasting blood glucose levels, acyclicity, and the appearance of polycystic ovaries. In the treated group, we saw a significant decrease in the red blood cell count, hematocrit, and hemoglobin values. We described the first time that red blood cell aggregation and deformability increased in an estradiol-valerate-induced PCOS rat model.