"Amióta azt a típusú színházat, amelyben veretes irodalmi szövegeket és magvas filozófiákat deklamálnak, avagy tanmeséket rágnak a szánkba, elviselhetetlennek érezzük, a drámai nyelv a köznyelv felé fordult, de érzésem szerint a színpadi beszédnek ez a megújított formája is üres mímelésre, technikázásra szorítja a színészeket - élet akar lenni, holott nem az! - mert itt is csak jobbára a szájukra, a hangképző szerveikre és az agyukra van szükségük, testük egésze azonban mozdulatlan marad. Mozdulatlan, még ha rengeteget mozognak is. Én a nyelv zeneiségére próbáltam hagyatkozni."