Jelen szakdolgozat a szakértői közreműködés és a származási perek összevont elemzésére vállalkozik, amely során a nemzetközi jogi és az alkotmányos tételek felől kerül kibontásra a származással kapcsolatos jogállapoti perekben megtestesülő kereshetőségi jog alapja. A történelem során szinte minden társadalmi berendezkedésben az egyén származása meghatározó jelentőséggel bírt. Jelen korunkban a származáshoz számos jogosultság szervesen kapcsolódik, alapvetően a rokonság maga a leszármazás révén keletkezeik, de ide tartoznak olyan alapvető jelentőségű jogosultságok, mint például a névviseléshez való jog, a szülői jogok, valamint az öröklési jogi jogosultságok. A származási perek, mint a státuszperek egyik speciális válfaja, jellemzően valamely állapot, tény megállapítására, illetőleg cáfolatára irányulnak. Az ilyen jellegű perek kapcsán a bizonyítás rendszerint a vérségi kapcsolat fennállására, illetőleg annak hiányára irányul, lényegében azt szükséges tisztázni, hogy perben álló felek egymással származási kapcsolatban állnak-e, vagy sem. Egy ilyen tartalmú kérdést a bíróság önmagában nem dönthet el, hanem szakértő közreműködésével tisztázható csak a tényállás, amelyre majd a bíróság az ítéletét alapíthatja. Az orvostudomány és a technikai fejlődés következtében ma már egy jól felkészült szakember számára nem jelenthet akadályt, közel száz százalékos pontossággal meghatározni azt, hogy két személy egymással származási kapcsolatban áll-e. A DNS analitikai eljárások révén ma már azt is lehetővé vált, hogy akár a terhes nő magzata és az apának tekintett férj közötti rokoni kapcsolatot cáfolni lehessen, továbbá annak sincs akadálya, hogy egy elhunyt személy leszármazója igazolást nyerjen. Mindazonáltal, akármilyen szintekre is jutott el a tudomány és a technológia állása, nem feledkezhetünk meg arról, hogy származási perek során az egyén legbensőbb személyes szférája kerül sebezhető állapotba. Ezért törekednünk szükséges a hatékonyság és az empátia közötti egyensúly meglelésére.