The decade after the Second World War was the heyday of nuclear research, as it became a field of great power rivalry. Sándor Szalay, head of the Institute of Experimental Physics at the University of Debrecen and head of the Institute of Nuclear Research at the Hungarian Academy of Sciences, made good use of the situation and was able to employ many good specialists, including some who had been pushed aside by the state authoroties of time. However, Ernő Zichy, a chemical engineer who had previously been punished by deportation, was not able to get a job at any of his institutes because of his aristocratic background.

A második világháború utáni évtized az atomkutatás fénykora volt, hiszen a nagyhatalmi versengés területévé vált. Szalay Sándor, a debreceni egyetemi Kísérleti Fizikai Intézet tanszékvezető professzora és egyben a Magyar Tudomány Akadémia Atommagkutató Intézetének vezetője ügyesen használta ki a konjunktúrát és sok jó szakembert tudott alkalmazni, köztük olyanokat is, akiket az akkori államhatalom félreállított. Azonban a Zichy Ernő vegyészmérnököt – akit korábban kitelepítéssel is büntettek – arisztokrata származása miatt neki sem sikerült egyik intézetébe sem felvennie.