A korai anya-gyermek kapcsolat minősége az egész életen átívelő pszichológiai fejlődés egyik legmeghatározóbb tényezője. Jelen dolgozat célja az anya-magzat kapcsolatanalízis (AMK) posztnatális hatásainak empirikus vizsgálata, valamint a szülői reziliencia, a csecsemő temperamentuma és a szubjektív temperamentum-illeszkedés kapcsolatrendszerének feltárása. A kutatásban 126 édesanya vett részt, akik közül 26 AMK-ban is részt vett a várandósság alatt; az adatfelvétel a gyermek 3–12 hónapos korában zajlott. A legfontosabb eredmény szerint az AMK-részvétel szignifikánsan magasabb szülői rezilienciával járt együtt (t = 2,31; p = 0,026; d = 0,48), ugyanakkor a posztnatális kötődésre és az észlelt illeszkedésre gyakorolt közvetlen hatása nem igazolódott, amit a minta kedvező szociodemográfiai profilja és a valószínűsíthető plafonhatás magyaráz. A szülői reziliencia és a posztnatális kötődés között közepesen erős, szignifikáns pozitív összefüggés mutatkozott (r = 0,53; p < 0,001), a szubjektív temperamentum-illeszkedés pedig önálló prediktornak bizonyult (β = 0,23; p = 0,009). Az eredmények a rezilienciát célzó perinatális intervenciók gyakorlati jelentőségét támasztják alá, ugyanakkor rávilágítanak a randomizált, longitudinális vizsgálatok szükségességére.