A lápi póc (Umbra krameri) a Kárpát-medence bennszülött halfaja, amely 1974 óta fokozottan védett státuszt élvez Magyarországon. Egykor széles körben elterjedt volt az alföldi láp- és mocsárrendszerekben, azonban a 19. századi vízrendezések, csatornázások és lecsapolások következtében élőhelyeinek jelentős része eltűnt vagy súlyosan fragmentálódott. Az elszigetelődött populációk fennmaradását tovább nehezíti a klímaváltozás és az idegenhonos halfajok térhódítása. Ezek közül is kiemelkedik az amurgéb (Perccottus glenii), amely nemcsak versenytársa a lápi pócnak, hanem bizonyított ragadozója is az ivadékainak. A jelen diplomadolgozat a Bihari-sík területén végzett halfaunisztikai vizsgálatokra épül, különös figyelemmel a lápi póc állományainak előfordulására és élőhelyeik ökológiai állapotára. A terepi adatgyűjtés során dokumentáltuk az inváziós amurgéb előfordulását is, valamint célunk volt újabb potenciális pócélőhelyek feltérképezése. Az eredményeket összevetettük korábbi vizsgálatok adataival is, hogy feltárjuk az állománydinamikai és ökológiai változások hosszabb távú tendenciáit. A kutatás eredményei hozzájárulnak a fajvédelmi erőfeszítések tudományos megalapozásához, és rávilágítanak a természetvédelmi beavatkozások szükségességére.