1971-ben Kemény István vezetésével országos reprezentatív felmérés készült a magyarországi cigány népességről. Az akkori vizsgálat összegzéséből idézünk:"A hét osztálynál kevesebbet végzett cigány gyerekek gyakorlatilag majdnem teljesen analfabéták. [...] Ez megnehezíti a társadalmi munkamegosztásba való kapcsolódásukat, illetve azt olyan foglalkozásokra korlátozza, amelyeknek betöltéséhez semmiféle iskolázottság sem szükséges. [...] Ezzel egyidejűleg számolnunk kell gazdasági életünk és iparunk szerkezetének megindult átalakulásával. [...] A tanulatlan munkaerőre irányuló kereslet a jövőben már nem emelkedik, hanem csökken, vagy legföljebb változatlan marad. Ennek következtében előre látható, hogy már egy-két évtized múlva felesleg képződik a tanulatlan cigány munkaerőből, és ez a felesleg elhelyezhetetlennek fog bizonyulni."1993 végén és 2003 tavaszán újabb országos felmérések készültek, melyek sajnálatosan igazolták az akkori jóslatokat, miközben a cigányság integrációját tovább késleltető tényezőkre is rávilágítottak. Könyvünk a három kutatás legfontosabb tapasztalatait foglalja össze, és célja, hogy átfogó képet adjon a cigányok társadalmi helyzetéről, anyanyelvi és etnikai megoszlásáról, településtípusok és régiók szerinti eloszlásáról, a települési és lakásvi-szonyokról, a cigány családok nagyságáról, a gyermekek és az élveszületések számáról, az iskolázottságról és a jövedelmi viszonyokról.