Az újraegyesülés időpontjában kelet-németországban az egy főre eső GDP a nyugat-németországi szint 34%-án, a munkaerő termelékenység pedig 35%-án állt, és jelentősek voltak a regionális egyenlőtlenségek. Az egyesülést követően ezért a német gazdaságpolitika kiemelt célkitűzése az elmaradott kelet-német régiók felzárkóztatása lett, és az egyenlő életszínvonal biztosítása az ország régióinak lakossága számára.Dolgozatomban a német tartományok között fennálló regionális konvergenciát vizsgáltam az egyesülést követő két évtizedben. Vizsgálatom kiindulópontja, hogy nem teljesül a neoklasszikus modell szerinti konvergencia-hipotézis, tehát a szegény régióban a tőke csökkenő mérethozadékából eredő tőkefelhalmozása nem vezet a szegény Kelet-Németországi régiók teljes felzárkózásához a gazdagabb nyugat-német régiókhoz.Dolgozatomban továbbá vizsgálat alá veszem, hogy a Németországban kialakított intézményi tényezők megfelelően működtek-e az egyesülést követően.