A dolgozat megírását az a tény inspirálta, hogy a különböző tudományterületek széleskörűen kezdtek el foglalkozni a traumával, mint témával, s mint világunkat egyre általánosabban fenyegető veszéllyel. A dolgozat fő témája a gyermekkorban, azon belül is a családban történő traumatizáció, annak típusai és hatásai, következményei a gyermek életében. A gyermekkor fejlődési szakaszainak, illetve a trauma általános megközelítésének kidolgozása után térünk rá a korai traumatizációt kiváltó negatív események bemutatására. Így válik a kutatás tárgyává a fizikai bántalmazás, a szexuális abúzus, a fizikai és érzelmi elhanyagolás, valamint a fizikai és/vagy érzelmi túlterheltség, amelyet a parentifikáció jelenségével szemléltetünk. Végül a gyermekkori traumák hatásait vizsgáljuk egyéni és társas szinten egyaránt, amely során hangsúlyozzuk, hogy a számos negatív következmény mellett, a trauma magában rejti a fejlődés lehetőségét is, amelyet poszttraumás növekedésnek nevezünk. A poszttraumás növekedés alatt a személyiség fejlődését érthetjük, amely annak következtében jön létre, hogy a traumatizált ember értelmet talál szenvedésének, melynek következtében sikerül életébe, identitásába integrálnia a vele történt negatív eseményeket, és egyes esetekben a pozitív átkeretezés technikájával erőforrásként is tekinthet az őt ért szenvedésre. A segítő kapcsolatnak abban lehet szerepe, hogy támogatja, kíséri a traumatizált ember a gyógyulás felé vezető olykor sötét, máskor göröngyös úton.