A szignifikáns vitiumok időben történő felismerése alapvető feltétele az alacsony mortalitásnak és morbiditásnak. Szakirodalmi adatok azonban az esetek egy részében késői felismerésre utalnak. Célkitűzés: A DEKK Gyermekklinikán felismert szignifikáns vitiumok esetében a diagnózis felállítás időpontjának és a szívfejlődési rendellenességek vezető tüneteinek vizsgálata, illetve ezek potenciális változásának megítélése az elmúlt 15 évben. Módszer: A kórházi betegdokumentációs rendszer és kórlapok adatainak retrospektív elemzése három időszakban: 2007.01.01.-2008.12.31. (1. csoport), 2017.01.01.-2018.12.31. (2. csoport), 2020.04.01- 2022.03.31 (3. csoport). A gyűjtött adatok a gyermekkardiológiai szakrendelésen történt első vizsgálatok száma, a műtétet igénylő vitiumok száma, a diagnózis felállításának időpontja, a vizsgálatot indokló tünetek jellege voltak. A statisztikai elemzés: Fisher exact teszt (szign. p<0,05). DE RKEB/IKEB reg. szám: 6272 -2022 Eredmények: A vizsgált időszakokban fel nem ismert vitiummal összefüggő halálozás nem fordult elő. Az újonnan felismert, műtétet igénylő szívfejlődési rendellenességek száma szignifikánsan nem változott az évek során. Egy szignifikáns vitium diagnózisának felállításához 40 (1.csoport), 44 (2.csoport), illetve 54 (3.csoport) gyermek vizsgálata történt meg. Az adott időszakokban történt diagnózisokból a magzati diagnózisok száma 6/56 (10,7%, 1.csoport), 19/55 (34,5%, 2. csoport), 8/49 (16,3%, 3.csoport) volt, a különbség az 1. és 2. csoport tekintetében szignifikáns (p=0,03). A diagnózis felállítása jellemzően 3 hónapos korig megtörtént mindhárom időszakban (48/56 (86%, 1.csoport), 46/55 (84%, 2. csoport), 41/49 (84%, 3. csoport). Egy éves kort követően már csak a vitiumok mindössze 3,5%-a (2/56, 1.csoport), 1,8%-a (1/55, 2. csoport), 4%-a (2/49, 3. csoport) került felismerésre. A vezető tünet a szívzörej (69%), keringési elégtelenség (12,6%) és a cyanosis (10,2%) voltak. Konklúzió: A vitiumok tünetképzése és a diagnózis felállítása jellemzően a korai csecsemőkor végére megtörténik, ezen belül a magzati kardiológiai vizsgálat hatékonysága jelentősen javult. A 40-54 vizsgálatra eső 1 felismert vitium arány a nem kellően hatékony előszűrésre utalhat. Csecsemőkorban különösen nagy figyelmet kell fordítani a vitiumra utaló fizikális jelek felismerésére.