Szakdolgozatomban a családtámogatási ellátások hatását vizsgáltam Magyarországon a gyermekvállalási hajlandóságra 1988- 2008 között. Hipotéziseim a következők voltak: Feltételezhetjük, hogy a családok családtámogatási ellátásokkal javított anyagi helyzete hozzájárul a termékenység növeléséhez. Feltételezhetjük, hogy a mai magyar fiatalok kevesebb gyermeket vállalnak, mint 20 évvel ezelőtt. Kutatásom célja a magyar családtámogatási rendszer vizsgálata 1988 és 2008 között hipotéziseim igazolására. Kutatásom arra irányult, hogy vajon a magyar családpolitika aktívan befolyásolta- e az elmúlt időszakban a termékenységet. Kutatásomban arra is kerestem a választ, mely termékenységi tendenciák alakultak ki a vizsgált időszakban Magyarországon. Elegendőek- e a komplex családtámogatási ellátások a termékenység növeléséhez? Kutatásom célja volt tehát, hogy képet kapjak az elmúlt húsz év távlatában a családtámogatási ellátások gyermekvállalásra ösztönző hatásáról. Kutatási célom volt még, hogy vizsgálatom során bebizonyosodjon, vajon kevesebb gyermeket vállalnake ma a magyar fiatal házaspárok, mint húsz évvel ezelőtt. Vizsgálatom alkalmával használt módszerek a dokumentumelemzés és a strukturált interjú. A dokumentumelemzés során megvizsgáltam az 1988- 2008 közötti időszak jelentős családtámogatási változásait és termékenységre gyakorolt hatásukat. A kutatásból kiderült, hogy a pénzbeli családtámogatási ellátások önmagukban csak részben növelik a termékenységet. Komplex népesedés- és családpolitikára van szükség a termékenység látványos és hosszantartó növeléséhez. Az interjúelemzés eredményeként felmerül a kérdés, hogy a jelenlegi családtámogatási ellátások a társadalom mely rétegét célozzák? Interjúalanyaim ugyanis középosztálybeli közalkalmazottak voltak, de csak egy gyermeket vállaltak. Hosszú távon a cél lehetne egy komplex népesedés- és családpolitika és annak hatékony összehangolt megvalósítása a társadalom egyszeri reprodukciójához, majd pedig a népesség számának növeléséhez.