Elsőként az utazási irodalom műfajiságának problematikája kerül tanulmányozásra, majd az utazás kultúrtörténetének európai kontextusban történő bemutatásáról lesz szó, egészen a kezdetektől. A negyedik szakaszban az utazók és utazási minták kerülnek előtérbe, hogyan és milyen módon lehet őket különböző kategóriákba sorolni. A továbbiakban a hazai utazási irodalom alakulását tekintem át részletesebben, hogyan hatottak a kor utazói a belföldi gazdaságra, társadalomra, illetőleg kultúrára, valamint a hazai utazási irodalom egyik különleges műfaját, a fürdői leveleket vagy fürdőleveket érintem részletesebben. A szakdolgozat két fókuszba helyezett útirajza előtt megvizsgálom a magyarok jelenlétét külföldön. Legutolsóként a már említett 19. századi útleírásokat tárgyalom, először Wesselényi Polixéna utazásait vizsgálom részletesen, ezt követően Bölöni Farkas Sándor útirajzainak tanulmányozására kerül sor.