Az ember nem követi az erényt, hanem valami valamire indítja az embert, vagy valami - mint mondják - "kihozza a sodrából", s aztán arra törekszik, hogy megvesse a lábát a túlzás és hiányosság között, ez pedig, mint Arisztotelész írta az erény sajátja. Erényessé azáltal válunk, ha kiálljuk a zavart, ami létünkre folyton-folyvást leselkedik.