Groteszk elevenségű, szellemes verbalitású epikai világ bontakozik ki Bratka László rövidtörténeteiből. Lényegében a századközéptől az ezredvégig, a kis ántivilágtól a rendszerváltás első évtizednyi futamáig nyúlik az eseményidő. A képzeletbeli, elrajzolt, ám igencsak azonosítható locus-egyvelegben pedig a falunak és a városnak, a valóságosnak és a kitaláltnak is jut hely. A keresztöltéses szerkezet révén regényesen hímződő könyvbe - amely vegytiszta irodalom -, meglepően sok történelmi és politikai információ fér bele. (Tarján Tamás)