Mesterséges intelligencia alkalmazása a technikumi képzésben

Abstract

A digitális közegben szocializálódott tanulók megváltozott információfeldolgozási szokásai és a matematika tantárgyhoz kapcsolódó szorongás új pedagógiai válaszokat tesz szükségessé. Jelen szakdolgozat célja annak vizsgálata, hogy a játékosított tanulási környezet és a „hibázni ér” elv tudatos alkalmazása miként befolyásolja a középiskolás tanulók matematikai rezilienciáját, valamint a hibázáshoz való kognitív és érzelmi viszonyát. A dolgozat elméleti keretrendszere három pillérre épül: a gamifikáció motivációs mechanizmusaira (Deci & Ryan, 2000; Hamari et al. 2014), a növekedésorientált szemléletmód (Dweck, 2006) és a produktív kudarc (Kapur, 2014) elméleteire, valamint a matematikai reziliencia (Johnston-Wilder & Lee, 2024) modelljére. A kutatás hipotézise szerint a gamifikált rendszerek, a végtelen újrakezdés mechanizmusával, az azonnali visszajelzéssel és a narratív kerettel, képesek csökkenteni a kognitív terhelést és a tanulókat a pánikzónából a fejlődési zónába terelni. A módszertan egy pedagógiai intervencióra épül, melynek hatását egy többdimenziós mérőeszközzel vizsgáltam, fókuszálva a flow-élményre, a pszichológiai biztonságra és az iskolai rugalmasságra. Az eredmények és a szakirodalmi szintézis rámutatnak, hogy a gamifikáció nem csupán motivációs eszközként, hanem a reziliencia környezeti védőfaktoraként funkcionál. A megfelelően tervezett játékos környezet képes átkeretezni a hiba fogalmát. A deficitből kognitív erőforrássá alakítja azt, hogy segítse a tanulót a bizonytalanság küszöbállapotának leküzdésében. A dolgozat hiánypótló jelleggel köti össze a modern technológiai eszközöket a mélylélektani megküzdési mechanizmusokkal.